Korábbi bejegyzésünkben az Alapítványunk által szervezett erdélyi, nyári szakmai gyakorlat első hetének élményeit osztottuk meg, de szerencsére a gyakorlat második hete is tartogatott izgalmakat, no meg persze feladatokat a hallgatók számára, ebből adunk némi ízelítőt a következő sorokban.

Második heti élményeink

A hét során a gyakorlat résztvevői hosszú-hosszú kilométereket tettek meg a hegyekben. Barangolásuk alkalmával meredek hegyoldalakat másztak meg, áfonyásokon és málnásokon vágtak át, sziklás medrű patakokon ereszkedtek le. Feladatuk a hegyekben lévő sózók feltöltése, egy les készre varázslása, a hozzá vezető fenyőkkel és egyéb lágyszárúakkal övezett út megtisztítása, valamint újabb les építése volt.

A hallgatók keményen dolgoztak, azonban a nehéz terepen és tűző napon végzett munkát a természet különböző szépségeivel kompenzálta. A túrázások során sokszor nyílt mesés kilátás a környező hegyekre és völgyekre, a hallgatóknak így volt alkalmuk gyönyörködni a tájban. Persze egyéb kincseket is rejtegetett útjuk, az erdőben áfonyát dézsmáltak, rókagombát szedtek, volt szerencséjük látni szarvastehenet és ünőt, fekete és keresztesviperát, egy másik nap lappantyút, illetve újabb medvelesek alkalmával először egy körülbelül 350 pontos, később pedig kisebb, de annál óvatosabb medvét.

„A legtanulságosabb és legérdekesebb esemény számomra a héten a medveles volt, most volt szerencsém először élőben látni egy ilyen nagy vadon élő medvét és megfigyelni a viselkedését.” (Vágó Sára)

Egy másik hallgatót idézve;

„.. de a munka meghozta a gyümölcsét. A cserkelőút végén a hatalmas hegyek tették meséssé a tájat. A hegyoldalakat fenyvesek és tarvágás utáni újulatok borították, illetve bükk, berkenyék és áfonya fokozta a látványt. Hazafele menet hét szarvast láttunk, ezt úgy értelmeztük, hogy jól dolgoztunk és az erdő megajándékozott minket. Este egyikünket sem kellett altatni.” (Récsei Kata)

A második héten már egy jól összekovácsolódott csapat zárta az esetéket. Egyik alkalmával Dani halászlevet készített társainak és vendéglátóinak, mindeközben pedig kürtölésre tanították a csapatot.

„Személy szerint az esti vadászkürtölést élveztem a legjobban. A zene közel áll hozzám, és két éve volt már vadászkürt gyakorlatom Sopronban, ám azóta nem volt lehetőségem gyakorolni. Így igen jól esett, hogy ennyi kihagyás után is meg tudtam szólaltatni a hangszert.” (Illés Anna)

A szombati nap egészen különleges volt, hiszen Kata és Jani is aznap ünnepelte születésnapját, így a délutánt a kis csapat közös ünnepléssel töltötte.

„Boti felajánlotta még előző este, hogy kimehetek vele hajnalban cserkelni egyet. 5 óra 10 percre beszéltük meg, hogy jön értem. 5 órakor már kész voltam és a kávémat iszogattam a teraszon, mikor a ház előtt elterülő nagy réten, amit teljesen beborított a köd megláttam egy gímszarvas bikát. Nem hittem a szememnek, hiszen ebben az időszakban nagyon ritkán lehet itt fent velük találkozni. Gyönyörű szép, erős példány volt. Nagy test, vastag nyakkal. Az agancsa sem mindennapi, szárai hosszúak, terpesztése meredek és ha jól láttam dárdás bika volt. Ez már bearanyozta a napomat. Cserkelés közben láttunk egy szarvastehenet, 2 őzet, sutákat. Cserkelés után még elmentünk etetni, aztán mentünk be a házhoz reggelizni.” (Récsei Kata)

Borítókép: Récsei Kata