A beszámolómat mindenekelőtt köszönetnyilvánítással szeretném kezdeni. Köszönöm a Fauna és Flóra Alapítványnak, hogy szálláshely, étkezés, utazás, valamint a részvételi lehetőség biztosításával támogatott minket a tudományos konferencia során, ezzel elősegítve szakmai fejlődésünket. Rengeteg tudásra, tapasztalatra és jó emberi kapcsolatokra tettünk szert a közösen eltöltött öt nap alatt.
Az esemény számunkra a konferencia kezdetét megelőző „0. nappal” indult. A szálláshelyünkön, Mohácson találkoztunk a Fauna és Flóra Alapítvány munkatársával, Dorkával, aki, mint ahogyan az előzetes kapcsolattartás és információ csere során végig, most is készségesen és kedvesen fogadott minket. Pár perccel előttem futott be Balázs, a MATE hallgatója, a másik konferencia résztvevő kolléga. Gyors bemutatkozást és ismerkedést követően aláírásra kerültek a támogatási szerződések, majd pontosan egyeztettük a további napok rendjét. A ránk váró programok sorozata ígéretesnek tűnt, így a Mohács főterén tett rövid esti sétánk után le is pihentünk szobáinkban.
Az első nap zökkenő mentesen indult. A megbeszélt időben elindultunk a konferenciára Dorkával és Balázzsal. Pár perces várakozás után át is jutottunk a határon. Ennél több várakozási idő a későbbi napok során sem volt tapasztalható sem oda, sem vissza úton. Horvátországba átlépve furcsa érzés fogott el, amint belegondoltam, hogy az általam most először látott vidék és táj egykor hazánkhoz tartozott. Mindezzel együtt egyáltalán nem éreztem, hogy külföldön lennénk. Az utazásunk, mint minden alkalommal zökkenő mentesen zajlott. Időben megérkeztünk Eszékre – a konferencia fő helyszínére – az Eszéki Egyetem Agrárbiotechnikai Tudományok Karára. Itt találkoztunk a Fauna és Flóra Alapítvány kuratóriumának két tagjával. Velük közösen regisztráltunk a rendezvény bejáratánál. A belépést követően a konferenciaterem elé kerültek fel a poszter szekció elemei. Tanulságos volt végignézni a sort, mert több minőségi szintre is láthattunk számos példát. Mindezek közül egyértelműen kiemelkedő tartalommal és vizuális formával bírt Csányi Erika posztere.
Az esemény megnyitójára kilenc órakor került sor, amelyet követően elindultak a tudományos szakmai előadások. Az első szekció a szarvas agancs és állomány megőrzés témakörben zajlott. Hallhattunk a szarvasagancs indikátor szerepéről, a különböző szarvasfélék agancsainak biomechanikai jellemzőinek összehasonlításáról, a szarvasfélék rendszertanával és agancsaik homológiájával kapcsolatos vitákról. Minden egyes előadás után lehetősége volt a hallgatóságnak egyből kérdeznie, amely lehetőséggel rendre többen is éltek. Az előadások közt 10:30-tól 11:00-ig kávé szünetet tartottunk minden nap. Ezek alatt a szünetek alatt felkereshettük a világ különböző pontjairól érkezett szakembereket, akiktől személyesen tudtunk érdeklődni a különféle kutatási területekről, eredményeikről, vagy esetleges együttműködés kiépítés lehetőségéről. A kávé, majd a déli ebédszünet után az előadások rendre pontosan folytatódtak. A nap további részében az Egyesült Államokból, Mexikóból, Litvániából, Csehországból, a közel- és távolkeletről érkeztek előadók. A vizsgált szarvasfélék közé tartozott az őz, a dámszarvas, a mezopotámiai dámszarvas, a gímszarvas, a szikaszarvas, a Dávid-szarvas, a hangul, a fehérfarkú szarvas, az öszvérszarvas, valamint a feketefarkú szarvas. Az előadások végeztével szarvasbőgést hallgatni indultunk, amely program sokunk számára a konferencia egyik felejthetetlen élménye lett. Rendkívül intenzív bőgés volt aznap este. Egy helyből 9-10 bikát is számoltunk. A sötétedés beköszöntével haza indultunk. Útközben még két alkalommal félrehúzódtunk, hogy tovább hallhassuk a szarvasbőgés varázslatos hangjait. A szép pillanatokat viszont egyszerre egy zajosan közelítő jármű, majd az azon felvillanó kék jelzés vágta félbe. Horvát rendőrök voltak komapkt terepjáró side-by-side járművön. Szigorúan igazoltattak, majd láthatóan nem tudták összerakni a történetünket. Nem értették mit keres három Magyarországról érkezett tudományos konferencia résztvevő a vadászterület közepén futó műúton a szarvasbőgéssel járó intenzív vadászat idején. Mindenesetre a papírjainkat rendben találták, majd illedelmesen, de nyomatékosan megkértek minket, hogy a saját érdekünkben a veszélyes szituációk elkerülése végett ne álljunk meg többet, hiszen a területen vadászat zajlik. Igaz, hogy így véget ért a szarvasbőgés számunkra, de véleményem szerint az intézkedő rendőrök mintaszerűen jártak el. Útközben később elgondolkoztam, hogy hasonlóan felszerelt rendőrök hazánkban is hasznosan tevékenykedhetnének a vadgazdálkodók érdekeit szolgálva. Szállásunkra érve a hosszú nap után nyugovóra térünk. Készültünk a hét további részére.
A második nap az elsőhöz hasonló rendben indult és zajlott. Az előadások a szarvasok élőhelyével, annak megőrzésével, valamint az állomány szabályzással kapcsolatban voltak csoportosítva. Az előadásokon érintették a napjainkban aktuális kérdéseket, mint például a klímaváltozásnak betudható élőhely változást és a mindezzel járó állomány migrációt, valamint a megváltozott élőhelyeken található populációk jellemzőit. Ebből a sorozatból az Új-zélandi előadások voltak számomra a legérdekesebbek, amelyekben a gímszarvas farmokkal kapcsolatos kutatásokat ismertették. Megdöbbentő számadatokat hoztak hihetetlen képekkel párosítva. Mindemellett azt is megtudhattuk, hogy az ottani legjobb minőségű agancsot produkáló gímszarvas állomány genetikai alapjai magyarországi gímszarvasoktól származnak. Ezen a napon az előadások egészen 19:30-ig tartottak. Érdemes volt mindet végignézni, hiszen az érdekes kutatási témákon kívül sokat tanulhattunk az előadási módokról, valamint, hogy mitől lesz jó, vagy akár rossz egy előadás. Úgy érzem, hogy ez olyan hasznos szakmai tudás számunkra, mint fiatal és még kisebb tapasztalattal bíró előadók számára, amit a későbbiekben bőségesen tudunk majd kamatoztatni.
A harmadik napon tanulmányúton vettünk részt. Meglátogattuk a Kopácsi-rét Nemzetiparkot, amit egyesek Európa Amazonasának is neveznek. Egy diverz ártéri terület tárult itt elénk minden tipikus jellemzőjével, valamint egy rendkívül gazdag madárvilággal együtt. Érdekes és egyben jó érzés volt hallani, hogy a nemzeti park munkatársai magyarul beszéltek egymással. A folyón tett hajótúránk során számos fotót készítettem, amely beszámolóm mellett megtekinthető lesz. Utazásunk következő megállója egy több évszázados múlttal rendelkező borászat volt. Itt a három szintes gyönyörűen megőrzött és aktívan használt történelmi pince rendszer bejárása mellett három tételt kóstolhattunk a borászat boraiból. A pincetúra végén rendelkezésünkre álló szabad fél órában érezhető volt a bor táraság teremtő ereje. Balázs kollegámmal ez alatt a kis idő alatt több hasznos kapcsolatra sikerült szert tennünk, mint az összes „Coffee break” alatt együttesen. A látogatásunkat a borvidék szőlőtőkéi közt zártuk. Innen az utunk Eszékre vezetett vissza, ahonnan a helyi fogásokból álló ebédünket követően visszatértünk mohácsi szállásunkra. Gyors frissítő és öltözést követően indultunk is vissza Horvátországba a gála vacsorára. A fogadtatás nagyon szívéjes volt. Ismertették velünk a vacsora fogásait. Kiemelték, hogy számos elem a magyar konyhából származik, ami a történelmi múltra vezethető vissza. Rendkívül nagy tisztelettel beszéltek a magyar szomszédokról. Az ételeik valóban az otthoni ízeket idézték meg. A fő látványosság és ezzel együtt a legnépszerűbb fogás a négy kondérban lobogó tűzön főtt halálszlé volt. Ezt megkóstolva a velem szemben ülő mexikói kolléga is megemelte autentikus kalapját. A vacsora nagyon jó hangulatban telt. Kínálatban bőség volt. Érkezett egy horvát népi zenekar, ami tovább emelte az est fényét. Mindemellett a sok kulináris és kulturális inger és élményforrás mellett szakmailag is sikerült újabb kapcsolatokra és tudásra szert tennünk. A vacsora végeztével új élményekkel gazdagodva, kissé fáradtan, de jó kedvűen tértünk vissza Mohácsra Balázzsal.
A negyedik napon vadegészségügyi témákban hallhattunk előadásokat. Több gímszarvas és őz betegséget vizsgáló kutatás is érdekes volt számomra. A szekció előadás után délután következett a választható út. Ezen az úton kevésbé szakmai, mindinkább kulturális látnivalókat látogattunk meg. Jártunk Dakovoban, ahol Lipicaiakat tenyésztettek és szelektáltak, majd a helyi templom történetét ismerhettük meg testközelből. A buszút közben idegenvezetőnk számos helytörténeti és kulturális ismerettel látott el minket. Ezen alkalommal is minden téren érezhető volt a magyar múlt és kötődés. Az utazásunk este fél tízkor ért véget, ezzel lezárva a konferencia egészét számunkra.
Pénteken reggel kipihenten, rengeteg új tapasztalattal, tudással és élménnyel gazdagodva kelhettünk útra Balázzsal, akinek személyében egy jó embert és egy új szakmai barátot ismertem meg. Remélem, hogy a beszámolóm írása során az eddig leütött 8959 karakterrel, még ha csak egy kicsit is, de valamelyest át tudtam adni mindazt a szakmai és kulturális élményt, amelyet ez alatt a négy nap alatt kaptam. Újból szeretném megköszönni a Fauna és Flóra Alapítványnak, hogy mindezt lehetővé tette számunkra és hozzásegített ehhez az életre szóló élményhez.
