Alapítványunk a korábbi évekhez hasonlóan ismét pályázatot hirdetett a szakmai gyakorlat letöltésének támogatása céljából, idén azonban igyekeztünk több és színesebb lehetőséget biztosítani a hallgatók számára. Pályázatunkat összesen három helyszínre és különböző időpontokra hirdettük meg, így lehetett jelentkezni erdélyi, bólyi és nagybajomi gyakorlatokra, valamint idén előszőr a szokásos nyári turnus mellett tavasszal is lehetőséget kínáltunk a szakmai gyakorlat letöltésére.
Az erdélyi több, mint tízezer hektáros vadászterületen végzett tavaszi gyakorlatra a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egy hallgatója sikeresen pályázott, aki így április 24-én meg is kezdte kéthetes gyakorlatát. Az első pár nap élményeiről az alábbi beszámolóból olvashatunk a hallgató tollából.
Mészárosné Gazsó Diána gyakorlati naplója I. rész
Bevezetésképp ejtenék néhány szót a gyakorlat helyszínéről, melynek a gyönyörű erdélyi Kommandó ad otthont, a vendéglátó pedig a Hertán Vadásztársaság.
Kommandó Kovászna-megye legmagasabban fekvő települése. Erdély délkeleti szögletében, a Kárpát-kanyar vidékén fekszik. Hegyvonulatai közül a legmagasabb a Háromszéki-havasok láncolata. Hatalmas erdőségei lomb-és tűlevelű erdőkkel borított, 1500 méternél magasabb részein havasi legelők, melyet itt pusztának neveznek. A terület állat-és növényvilága a hegyvidékre jellemző fajokból tevődik össze, flóráját a jellegzetes havasi növényzet jellemzi. Kommandó gombavilága rendkívül gazdag, több száz gombafajjal büszkélkedhetnek. Másik erdőadta ajándékuk az erdei gyümölcs. Tavasztól késő őszig fontos bevételi forrása a kommandói embereknek. Megtalálható itt többek között a fekete-és vörös áfonya, erdei szamóca, erdei szeder és a málna. A környék erdei bőséges vadállománnyal rendelkeznek. Elsősorban a barnamedvét említeném meg, de szép számmal megfordul itt a gímszarvas, őz, vaddisznó, farkas, róka. Találkozhatunk hiúzzal vagy vadmacskával is, ha szerencsénk van. Kommandó madárvilága is páratlan, láthatunk pl. havasi pityert, fenyőszajkót, kövirigót, fenyves cinegét.
Az idei év tavaszi gyakorlatának egyetlen részvevőjeként nagy kegyben részesülhetek, hiszen minden figyelem rám irányul. Már pár nap után kijelenthetem, hogy szakmai tudásanyagom hihetetlen mennyiséggel bővült. Mind elméleti, mind gyakorlati szinten. A gyakorlat első napján a program a környék sózóinak feltöltése volt. A Polaris Ranger-rel indultunk el reggel a hegyre, ameddig az útviszonyok engedték. Azt tudni kell erről a kis terepjáró járgányról, hogy szinte bármilyen körülménynek között képes szelni az utat. De a természet tudott olyat produkálni a hatalmas esőzéseknek és a hegyről lezúduló víznek köszönhetően, hogy már a kis stramm járgány sem bírta. Onnan gyalog vittük a sót hátizsákban tovább.
A cél a Koszorús hegyen lévő sózok feltöltése volt. Több órányi gyaloglás után, havas körülmények között is, meredeken a hegyen felfelé, majd lefelé, kellőképpen lejártuk a lábunkat. A hegy tetején a kilátás viszont kárpótolt minden nehézségért. Útközben jókat beszélgettünk, hamar eltelt az idő. Én, aki napi 9 órában egy irodában töltöm a munkanapjaimat, rácsodálkoztam erre a munkafolyamatra és testközelből megtapasztalhattam, hogy ilyen is létezik, hogy az ember munkája megegyezik az egyik kedvenc időtöltésével. Ezzel nem azt mondom, hogy ez a munka könnyű, mert nagyon is megterhelő, de egész nap a természetben lenni, közben a tájban gyönyörködni, feltölti az ember – a hétköznapok rutinszerű munkájában kiégett – lelkét.
Dolgunk végeztével felkerestünk egy közeli medvelest (halomi medveles), ahol a szóróra kukoricát helyeztünk ki, remélve, hogy majd szürkületben az éhes medvék megjelenésével könnyebben felmérhető lesz az állomány állapota, mennyisége. Aznap este még kiültünk egy másik lesre, ahol volt szerencsénk néhány medvét és egy vadkant megfigyelni. A levegőben egy-egy szalonka húzott át pisszegve. Nagyon érdekesnek találtam, de egyben félelmetesnek is. Mivel Magyarországon ez a vadfaj nem található meg, vagy legalábbis minimális mértékben, nem volt még alkalmam ilyen testközelből a természetes élőhelyén megfigyelni őket, esetleg ne adj Isten, még összefutni is velük az erdő mélyén.
Másnap hajnalban keltünk, mivel a program a siketfajd dürgésének megfigyelése volt. Felmentünk a Polarissal egy siketfajd dürgő hely közelébe, ameddig csak lehetett, onnan pedig gyalog közelítettük meg a kiszemelt területet. Még sötétben foglaltuk el a helyünket a dürgőhely szélén, szorosan egy fához lapulva. Hamarosan kezdődött is a nász, lassan leszálltak a kakasok a földre, ott csodálhattuk meg a jellegzetes dürgő pózt. Nem mindennapi élmény volt.
Egy kis pihenés után a nap további részét magasles építésével töltöttük. Attiláék egy jó szarvasbőgő hely közelében szemelték ki a helyet, ahol először az alapanyagot gyűjtöttük be az erdőről. Ezeket némi kiigazítás után összeszögelték a fiúk, a nap végére a les alapja stabilan állt. Én ebben a munkafolyamatban kevésbé tudtam kivenni a részem, próbáltam a fiúk keze alá dolgozni. A szükséges szerszámokat adogattam, egy-egy szögelni való fát megtartottam, bátorítottam őket. Majd a les lefestésében ügyeskedem, melyre már egy másik nap fog sor kerülni.
A következő napon sajnos az esős időjárás keresztbe húzta a számításunkat, a terv a magasles építésének folytatása lett volna. Így Attilával az itteni vadászati jogszabályokról, vadgazdálkodási tevékenységekről beszélgettünk. A késő délutáni órákban kimentünk pár leshez kukoricát szórni, az egyikben kint is maradtunk késő estig megfigyelésre. Abban a különleges élményben lehetett részem, hogy egyszerre láthattam szórón gímszarvast, vaddisznót és medvét.
Csütörtökön még mindig esős időjárás volt, sőt, havazott is, azért mégis elmentünk délelőtt néhány közeli sózót feltölteni sóval, amit a gímszarvas, őz, előszeretettel fogyaszt. Délután ismét a szórók ellenőrzése, kukorica kiszórása volt a program. Az esti órákat a Barta nevű területen egy lesen töltöttük. Nyitott les lévén, be kellett magamat bugyolálni egy jó meleg hálózsákba, mert ennek a havasi időjárásnak a fele sem tréfa.
Borítókép: Mészárosné Gazsó Diána
