Alapítványunk immáron ötödik alkalommal hirdetett pályázati lehetőséget nyári szakmai gyakorlat letöltésének támogatására, idén azonban az érdeklődök három különböző gyakorlati helyszín közül is választhattak. Ennek köszönhetően alapítványunk összesen 11 hallgatót támogatott, 4 különböző turnusban kettő és hathetes nyári gyakorlatuk sikeres letöltésében Nagybajomban, Békáspusztán és Erdélyben.

Nyári gyakorlati naplók cikksorozatunkban a hallgatók élménybeszámolóin keresztül mutatjuk be hogyan töltötték napjaikat, milyen ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagodtak a gyakorlatok résztvevői. Elsőként a 2023. július 3-13. között megvalósult nagybajomi gyakorlat élményeit osztjuk meg, amelyen a Dél-Dunántúli Fauna Vadászati Társaság fogadta a Soproni Egyetem két hallgatóját, Mészáros Bencét és Piri Gábort.

Nagybajomban töltött 11 napunk élményei

A gyakorlat 2023. július 3-án reggel 8 órakor kezdődött a Dél-Dunántúli Fauna Vadászati Társaság vadászházánál. A megérkezést követően találkoztunk a gyakorlat vezetőjével Németh Sándor Úrral és Boda Csaba, Horváth Bálint, Horváth Péter, Vicze Dávid hivatásos vadász kollégákkal. A rövid bemutatkozás és a vadászterület formájáról, összetételéről, domborzati és természeti sajátosságairól, illetve a vadgazdálkodásról és az elejtési számokról kapott ismertetőt követően bemutatásra kerültek a területen folytatott kutatások és eddigi részeredményeik is.

Bár korábban jártunk már egyetemi szervezésben a területen, így némi előzetes információval rendelkeztünk, számomra mégis nagy érdekességnek számítanak az aranysakálokkal végzett kutatások. Gyakorlati haszna elvitathatatlan és személy szerint nagyon várom milyen végeredményekre jutnak vele kapcsolatban.

Nemsokára bele is vágtunk a munkába és nekiláttunk a mai kor egyik nagy vadgazdálkodási feladatának, a vadkár megelőző villanypásztorok fenntartásának. A feladat a villanypásztor nyomvonalának növényzet mentessé tétele volt, mivel amikor a növényzet eléri a szálat letestelhet rajta, így nem lesz megfelelő feszültség benne, ami rontja a vad távoltartó erejét. A vegyszerezést egy motoros háti permetező és totális gyomírtó oldat segítségével oldottunk meg. A nyomvonalat nagy alapossággal levegyszereztük és közben figyeltük nincs-e sérülés a drótókon, valamint, hogy mindenhol egyenletes feszültség van-e benne. Ezzel a feladattal el is telt a délután nagy része.

Az este folyamán vadmegfigyelésre vittek minket, ahol lehetőségünk nyílt egy 60 hektáros lucerna vadfölön egy nagyobb bika rudlit megfigyelni. Az elmondottak elapján több ismert bika is volt közöttük, illetve megbeszéltük mely bikák lőhetőek és miért, illetve, hogy a többi miért nem. A továbbiakban két kaszálót néztünk meg abban a reményben, hogy találkozhatunk sakállal. Az első réten sikerült is látni egyet, de nagyon messze volt tőlünk és hívás hatására se került közelebb.

A második napon szakadó esőre ébredtünk, de ez sem vette kedvünket. A délelőtt folyamán a szórókat etettük le, valamint beélesítettünk egy vaddisznó befogót abban a reményben, hogy az éjszaka folyamán sikerül vaddisznót befogni vele. A délután folyamán a vadászháznál a nagyvadfajok trófeabírálatát gyakorolhattuk. A bírálat során egy gímszarvas bika, egy dámszarvas bika, egy őzbak és egy vaddisznó trófeáját volt lehetőségünk a nemzetközi CIC rendszerben elbírálni.

Majd ezek után megnéztük a trófea szobaként funkcionáló felújított istállót. Nagyon tetszett a nap ezen része mivel rengeteg szebbnél-szebb trófeát láthattunk, de a legjobban mégis a hozzájuk tartozó élmények, történetek tetszettek.

Az esti vadmegfigyelés alkalmával egy lekaszált és felbálázott vadföldre ültünk ki, ahol három mezei nyúlon kívül nem láttunk egyéb vadat, csak menet közben az autóból néhány vaddisznót és két szarvast.

A következő reggel korán kezdődött mivel az előző napon beélesített befogót le kellet ellenőrizni, ezért 5 órára volt megbeszélve a találkozó. A befogóhoz érve az a látvány fogadott minket, hogy szinte tele van disznóval, mivel egy kocát hat malaccal és egy süldőt sikerült fogni. Gyorsan visszamentünk a vadászházhoz a szállító kocsiért. Visszaérve elhelyeztük a befogó kocsit az ajtóhoz, majd a terepjáróval is oda járva ráakasztottuk. Mint megtudtuk, ilyen esetben csak süldőt érdemes a kertbe bevinni mivel a malacok nagy valószínűséggel elpusztulnak bent. Illetve, ha a koca is bekerül akkor pedig jó eséllyel kint is elpusztulnak, ami senkinek sem célja. Ezért a feladat az volt, hogy csak a süldő menjen fel az utánfutóra. Ez egy jó tíz perces művelet volt mire sikerült. A süldő a szállító kocsiban volt a koca a malacaival pedig elengedésre került. A süldőt a kertbe beszállítva elengedtük.

Ezzel végezve magaslesek építésének fogtunk neki. Az elsődleges cél minél több keret létrehozása volt. A feladat magaslesenként 4 darab egyenes, megfelelően vastag akác oszlop kiválasztása volt. A lábakat egymás mellé rakva és összeforgatva 3,6 méter hosszúra vágtuk, majd a csúcsától lefelé 1,6 métert lemérve megjelölésre és bemélyítésre került a padlótartó helye. A padlótartó 5x10cm-es tölgy pallóból készült. A padlótartó hossza is 1,6 méter lett. A következő lépés a merevítést szolgáló úgynevezett „andrások” felszegelése volt a két láb között „x” alakzatban. Amikor a két pár így elkészült, a les váza összeállításra került andrások segítségével. Az immár négy lábon álló les az alsó felében vízszintesen is kapott egy „x” -et andrásokbol. És ezennel kész is volt a keret. A nap folyamán kettő brigádban dolgozva összesen négy magasles készült el. A lesek megépítése után a keletkezett felesleges fadarabokat egy kupacba összehordtuk.

Ezt követően a magtárban kukoricát zsákoltunk majd elindultunk a területre szórókat, befogókat etetni. Az egyik befogóra kihelyezett vadkamerán láttuk, hogy azért a szarvas is bemerészkedik egy két finom falat reményében. A következő befogóba egy méretes kan járt, amit a kamera képein láttunk, ezért a befogó élesítése mellett született döntés.

A következő napunk is 5 órakor kezdődött mivel az előző nap beélesített befogót minél előbb le kell ellenőrizni. A befogó felé menet láttunk az egyik kaszálón egy sakált és egy borjút, aki nem tudott beugrani a disznóskertbe. A befogóhoz érve szomorúan tapasztaltuk, hogy bár a kan bent volt éjjel a befogóba, de azt el nem sütötte. Majd ezek után egy érdekesebb program következett. Egy előző esti vaddisznó sebzést mentünk megnézni Dáviddal és Héra nevű Jagd-terrier kutyájával. A rálövés helyén vért találtunk. A kutya szépen fel is vette a nyomot és határozottan el is indult rajta. Néhány helyen újra fel kellett neki venni, ahol frissebb csapák keresztezték, de ezeket a nehezítő körülményeket is gond nélkül megoldotta. Jó kétórás keresés után azonban sajnos fel kellett adni keresést mivel a csapajelek is elfogytak, valamint a malac a kondával tartott és a csapát teljesen eltiporták.

A szállásra visszatérve egy gyors átöltözés után indultunk tovább a szakmai programra Bőszénfára a szarvasfarmra. Itt meghallgathattuk hogyan folytatják a vadföld- és gyepgazdálkodást, amely a vadásztatás a szarvas nevelés és a téli takarmányozás szempontjából is nagy jelentőséggel bír. Betekintést nyertünk az kutúrák összetételére és hogy melyik terménytípusok váltak be a legjobban. A farmon tartott fajokat és mennyiségüket és a fő gazdálkodási formákat, mint például a hústermelés és a vadásztatás. Megtekintettünk két kertrészt, ahol bikákat tartanak. Az egyik kertben középkorú bikákat neveltek a másikban öregkor elején járó bikák voltak. Itt elmondták, hogy ezek a bikák nemsokára átkerülnek a vadászkert részbe. Majd elindultunk a vadászkert felé, útközben megálltunk a réce nevelő tónál, ahol elmondták miként nevelik a récét és vadásszák. A vadászkertben egy kört autózva betekintést nyerhettünk annak felépítésébe és az ottani vadföldek növénykultúrájába, ami ebben az esetben fehér herés legelő keverék volt. Majd ezek után megnéztük a kiállító termet és elfogyasztottunk egy ebédet, ami után megtekintettük az állatokat bemutató kifutókat.

Innen Kaposvárra folytatódott az út, ahol a SEFAG Zrt. által létesített „Erdők Háza” bemutatóközpontban a vadászati ágazatvezető részletes előadást tartott a Zrt gazdálkodásáról, vadászterületeiről, terítékadatokról és az ASP okozta gazdálkodási problémákról.

A másnap reggel szintén korán indult és befogó ellenőrzéssel kezdődött. A befogóhoz érve láttuk, hogy sikerült megfogni a kant, úgyhogy indultunk is a vadászházhoz a szállító kocsiért. A menet ugyanaz volt mint korábban, a disznót végül a kertbe vittük és elengedtük. Majd a vadászháznál felpakoltuk a cserkelő út kialakításhoz szükséges gépeket, amely két tisztító fűrészből, egy motorfűrészből és egy motoros lombfúvóból állt. A területre érkezve megnéztük a leendő útvonalat és a növényzet letaposásával megpróbáltuk ki is jelölni azt, majd tisztító fűrész segítségével első menetben a növényzetet vágtuk le, visszafelé pedig a mulcsozó fej segítségével a szármaradványokat is eltávolítottuk. Az útvonalon lévő fákat eldaraboltuk és a tuskókat is alacsonyabbra vágtuk. Az így már majdnem kész útvonalról a maradék részeket a lombfúvó segítségével eltávolítottuk. Mivel időben végeztünk, úgy döntöttünk, ebéd után elkezdjük az itt található patakra a híd megépítését.

Ebéd után ismét a vadászháznál pakoltunk fel akác oszlopokat, tölgy pallókat és a régi kerítést újra felhasználva akác deszkákat. A faanyagot is a helyszínre szállítva neki is láttunk a munkálatoknak. Először négy tartópillért daraboltuk el és hegyeztük ki a végét majd leütöttük őket a földbe és ezekre csapoltuk be a négy méteres akác oszlopokat. A tartócölöpöket és az oszlopokat a pallók segítségével kitámasztottuk, ezzel merevséget és tartást adva neki.

„Több napon is volt lehetőségünk cserkelőutat készíteni, a magasles építés fortélyát elsajátítani és Dáviddal még egy patakra hidat is építettünk a teljesség kedvéért. Számomra legnagyobb élményt a híd és a hozzá tartozó cserkelő úthálózat elkészítése volt, mert ez volt a leglátványosabb, ahogy a semmiből építettünk valamit.”

(Mészáros Bence)

Este a „háromházi” disznóskertbe vittek be minket, ahol egy kerthez méltó gazdag vadállomány fogadott minket. A tómederben szarvasokkal találkoztunk és az erdőben sétálva mindenhol disznóba botlott az ember. Az egyik réten egy sakállal is találkoztunk, aki szerencséjére sértetlenül megúszta a találkozást.

A következő nap reggelén az elkezdett híd befejezése következett. Az oszlopok tetejét fűrésszel kicsit kiegyenesítettük, hogy a deszka majd jobban ráfeküdjön. Majd a deszkák rászegelése következett és már készen is volt a híd. Innen egy cserkelőúthoz indultunk, aminek a karbantartását végeztük.

A következő napi program hasonlóan alakult. A vadászháztól való felpakolás után egy nagy cserkelő úthálózatba csatlakozó útvonalat kezdtünk el kaszálni, illetve lomb fújni, de mivel ennek nagy része már korábban elkészül, hamar végeztünk vele. Ezek után egy vadföldszéli magasleseket érintő hosszabb cserkelő út karbantartása volt a feladatunk. A két végéről elindulva először lekaszáltuk a növényzetet, majd a lombfúvó segítségével a leveleket és növényi szárakat is eltávolítottuk. A kaszálás során egy kis törött dámlapátot is találtam.

A délutáni folyamán a kutatás során felhasznált sakálkoponyákat kellett rendszereznünk. A rajtuk megjelölt sorszámok alapján 100as csoportokba, külön dobozokba szortíroztuk őket, majd formalinba mártással tartósítva és szellős helyre kirakva szárításra kerültek.

A következő napunkat villanypásztor karbantartással kezdtük. Egy olyan szakaszt kellett tisztítófűrész segítésével lekaszálni, ahol a növényzet olyan méretűre nőtt, hogy rálógott a villanypásztorra. Ezt hamar el is végeztük. A délelőtt további részében a vadászház mögött nyílt lehetőségünk lőgyakorlatra. Két korongdobó gép segítségével, ami három különböző pályán mozgó korongot volt képes dobni a sörét lövést gyakorolhattuk, valamint 0.22 kispuska segítségével célba lövésre nyílt lehetőségünk.

A következő reggel ismét korán kezdődött, mivel a reggeli hűsebb idő mellett kellemesebbnek bizonyult dolgozni, mint a hőségben. A program ismételten magasles építés volt, három csapatra osztódva hat darab magaslest építettünk. A délután ismételten nagyon melegnek bizonyult, így egy rövid autózást és szóró ellenőrzést folytattunk, majd este ismét a disznóskertbe mentünk, mivel aznap kaszálták a réteket és jó reményekkel kecsegtetett a sakál vadászathoz, azonban nem jártunk sikerrel.

A következő hajnal ismét a magaslesépítésnek volt szentelve. A menet ugyanaz volt, mint a korábbiakban. A lesekkel végezve autóba ültünk és elindultunk Kaposvár mellé az egyik GPS nyakörves gímszarvas nyakörvének felkutatására, mivel egy helyről adta a jelet. A helyszínhez közeledve gyalogosan vágtunk neki az erdőnek amikor egy magas partfalhoz értünk. Ezen felküzdve magunkat egy kis katlan közepébe mutatott a GPS jel. A pontra érve a nyakörvet nem találtuk meg, csak egy elhagyatott kút volt előttünk. Rámérve meggyőződésünk, hogy a nyakörv a kútban van, úgyhogy nagy valószínűséggel a szarvas orvvadászat áldozatává vált.

Összességében nagyon élveztük az itt eltöltött 11 napot. Köszönjük a szíves vendéglátást és a sok információt és tapasztalatot, amit megosztottak velünk. Látszott az ott dolgozók hozzáértése és hogy mindenki arra törekszik, hogy minél magasabb szinten műveljék a vadgazdálkodást. Köszönjük a sok élményt, amit itt kaptunk és reméljük, hogy az itt megszerzett tudást a későbbiekben hasznosítani tudjuk a munkánk folyamán.

Borítókép: Mészáros Bence