Mészáros Bence, a Soproni Egyetem vadgazda mérnöki alapképzésében részt vevő hallgató több, mint másfél éves kutatást végzett az M80-as gyorsforgalmi út Rönök-Csákánydoroszló közötti szakaszán kialakított vadátjárók vadgazdálkodási szempontú vizsgálatával. Bence és témavezetője, Dr. Tari Tamás idén tavasszal pályázatot nyújtott be alapítványunk kutatási tevékenység támogatását célzó felhívására. Sikeres pályázatukkal a kutatás támogatást nyert, így a vizsgálat két újabb vadkamera kihelyezésével bővült. Gratulálunk Bencének és témavezetőjének a munkához, a kutatás eredményeit örömmel osztjuk meg az alábbiakban.
Az M80-as gyorsforgalmi út Rönök-Csákánydoroszló közötti szakaszán kialakított vadátjárók vadgazdálkodási szempontú vizsgálata
Szerző: Mészáros Bence, témavezető: Dr. Tari Tamás
A gyorsforgalmi úthálózat jelentős bővülésen ment keresztül Magyarországon az elmúlt évtizedekben. A térségben – ahol élek – 2018. március 8-án Körmenden letették az M80-as autóút alapkövét, ezzel az Őrség kapujában is megjelent az első gyorsforgalmi út. Közlekedési szempontból sok pozitív hozadéka van egy ilyen beruházásnak, amelynek mi emberek érezzük elsősorban a kedvező hatását. Az állatvilág szempontjából viszont egy ilyen vonalas létesítmény negatív hatással van az ott lévő élőlényekre. A nagy összefüggő élőhely feldarabolását értjük a fragmentáció alatt. A közlekedés fellendítésére szolgáló utak, autópályák már létesítésük idején veszélyeztetik a természeti értékeket, élőhelyeket, de a használatuk során is számos káros hatást fejtenek ki. Meggátolják az állatok mozgását, feldarabolják, majd elszigetelik egymástól az élőhelyeket. Az állatok kénytelenek megszokott váltóikat keresztező úton áthaladni, ezzel megnövelve a vad gépjármű ütközések valószínűségét.
Vizsgálatom során arra kerestem a választ, hogy vadátjárók létesítésével tudunk-e enyhíteni az állatokat ért negatív hatásokon. Ennek aktualitását az adta, hogy a fent említett – 2021. október 21-én átadott – M80-as gyorsforgalmi úton, Rönök és Csákánydoroszló közötti szakaszon 4 darab nagyvad-felüljárót létesítettek és ezek működését szinte befejezésük óta volt lehetőségem nyomon követni (1. ábra).
1. ábra: Vizsgálati terület a 4. vadátjáróval
A vizsgálat 2022. január 19-én kezdődött és két módszert alkalmazva zajlott. Az egyik módszer a vadátjáróknál kihelyezett automata vadmegfigyelő kamerák alkalmazásával történő 24 órás megfigyelés volt, míg a másik a vadátjárókon, valamint azok közvetlen környezetében történő hullaték-felmérés, amelyet szezonálisan végeztem a négy évszakra lebontva. Az átjárók vizsgálatát két kamerával kezdtem meg, amelyek számát a Fauna és Flóra Alapítvány támogatásával négyre tudtam emelni, továbbá ehhez kapcsolódóan az Alapítvány támogatásával tudtam az ellenőrzéseket elvégezni. A kamerák segítségével zavartalan módon tudtam megfigyelni az átjárók használatát, faj, egyedszám és idő meghatározásával (2. ábra).
2. ábra: Gímszarvasok az átjárónál
Először a hullaték felmérés eredményei kerülnek bemutatásra. A nyári hónapok alatti számlálás során 28 darab hullatékot számoltam, őszre ez a szám növekedést mutatott, 46 hullatékcsoportot vettem számba. A tél csökkenést mutatott, csupán 11 találat volt. Tavasszal volt a legtöbb megfigyelhető 82 darabbal a vetésekre meginduló vadfajok magasabb jelenléte miatt. A vizsgált időszak alatt összesen 167 darab hullatékot számoltam. Az átjárók között eltérések voltak megfigyelhetők. Az első átjáró esetében a nyárra és az őszre hasonló értéketeket kaptunk, a téli számlálás alkalmával nem találtam hullatékot, a tavasz hozott egy kisebb növekedést. A második átjárón az ősz és a tavasz hasonló eredményt hozott, de a tél is kiemelkedő az 1-es és 3-as átjáróhoz képest. A harmadik átjárót nézve fokozatos emelkedés látható, téli visszaeséssel. A nyár után az ősz dupláját eredményezte a nyári értékeknek, majd a téli felmérés alkalmával itt sem sikerült hullatékot számolni. A tavasz kiugró növekedést mutat az átjáró használatban. Negyedik átjárón is növekedés figyelhető meg nyártól őszig, majd a tél itt is visszaesést okozott, de a tavasz a 2-es és a 3-as átjáróhoz hasonlóan a 4-es átjárón is kiugró növekedést hozott. Összességében elmondható, hogy a tél a 2-es átjáró kivételével mindenhol a legkisebb értéket eredményezte (3. ábra).
3. ábra: Átjárónkénti szezonális hullaték eloszlás
Az élőhelyeket tekintve megfigyelhető, hogy a vad a nyári és őszi hónapok során használta legintenzívebben a mezőgazdasági területeket. Az átjáró használata a tavaszi hónapokban mutatta a legmagasabb értéket, míg az erdő, mezőgazdasági peremterületeket csak a tavasz és az ősz során használta. Az erdőt éven át magas szinten használja, de a tél során látható a legintenzívebb használat. A vizsgált időszak során talált összesen 167 darab hullaték élőhelyek alapján így oszlik meg: átjáró 50 darab; erdő 74 darab; erdő, mezőgazdasági peremterület 3 darab; mezőgazdaság 40 darab (4. ábra).
4. ábra: Hullatékok számának élőhelyi eloszlása
A 167 darab talált hullaték fajok szerinti megoszlása szerint; gímszarvas hullaték 107 darab; őz hullaték 31 darab; vaddisznó 29 darab. Átjárónkénti bontásban nézve az 1-es átjárón talált 18 darab hullaték; 13 darab gímszarvas; 3 darab őz; 2 darab vaddisznó. 2-es átjárón összesen 28 darab hullatékot számoltam, ebből gímszarvas 19 darab; őz 4 darab; vaddisznó 5 darab. 3-as átjárón összesen 37 darab hullatékot számoltam, ebből 21 darab gímszarvas; 13 darab őz; 3 darab vaddisznó. 4-es átjárón összesen 84 darab hullatékot számoltam, ebből 54 darab gímszarvas, 31 darab őz és 29 darab vaddisznó (5. ábra).
5. ábra: Hullatékok vadfajonkénti eloszlása átjárónként
Megvizsgálásra került a hullatékok számának alakulása a távolság függvényében. Normalitás vizsgálatot követve Kruskal-Wallis tesztet végeztem; a H eredménye 10,63 a p értéke 0,06583 ez nagyobb mint 0,05, tehát nincs szignifikáns különbség. A Mann-Whitney pairweise teszt során a bal_25 eltérést mutatott a bal_50 illetve a jobb_1-estől. Az átjárókon a megfigyelt hullatékok száma átlagosan 3,12±1,72 volt (6. ábra).
6. ábra: Hullaték eloszlás az átjárón és a távolság függvényében
Következőkben a kameracsapdák által végzett 21 hónapos monitoring időszak eredményeit szemléltetem. A diagrammon az egy napra eső átlagos jelenlét figyelhető meg, az összes átjáróra vonatkoztatva. Megfigyelhető a téli, kora tavaszi, illetve az nyár végi kora őszi intenzívebb használat. Az első év magas étékekkel indult, a március visszaesést mutatott, a nyár elejéhez hasonlóan. Az év végéig fokozatos csökkenés látható, majd a második év februári emelkedéssel indul és augusztusig csökken folyamatosan, végül a szeptembernél látható újra magas érték (7. ábra).
7. ábra: Jelenlét/nap összes átjárót vizsgálva
A fajokat vizsgálva, a gímszarvas jellemzően a májustól novemberig terjedő időszakban volt jelen intenzívebben, a legmagasabb értéket a 2023-as év szeptembere mutatta. A vaddisznó az április, május hónapok kivételével mindkét évben nagyobb számban jelen volt. Az őz esetében kezdetben elég nagy eltérések figyelhetők meg, de a 2023-as év során kiegyenlítődés látható. A róka és a mezei nyúl előfordulását figyelve látható, hogy a vizsgált időszak során alacsony arányban voltak jelen. Dámszarvas a gímhez hasonlóan a vegetációs időszak során volt gyakoribb előforduló (8. ábra).
8. ábra: Havi fajonkénti eloszlás összes átjárót tekintve
Összességében elmondható, hogy az átjáróknál való megjelenés legtöbb esetben sikeres átkeléssel végződött. A legtöbb sikertelen átkelést a február és a 2022 április eredményezte. Az első vizsgált évet nézve magas megjelenésszámok láthatók, amelyek az idő haladtával csökkentek, csak a 2023-as év végén tapasztalható újabb növekedés (9.ábra).
9. ábra: Átkelési módok eloszlása összes átjárót vizsgálva
A négy átjárónál rögzített jelenlétek átlagos számának vizsgálata során megállapítható volt, hogy a 2-es átjáró jellemezhető a legintenzívebb használattal, majd a 4-es, 3-as és az 1-es. Ennek oka az átjárók élőhelyi jellemzőibe keresendő, amelyekre később térek ki. A sikeres átkeléseket vizsgálva a fajok szerinti bontásban látható, hogy az őz a téli és a tavaszi hónapok során produkál leggyakrabban átkelést. A gímszarvas a vegetációs időszak kezdetétől egészen a végéig használja átkelés céljából az átjárókat. A vaddisznó használati aránya visszaesett az első évhez képest. A dámszarvas javarészt a vegetációs időszakban mutatott használatot, az első év során többet használta, a második évvel összehasonlítva. A róka esetében elmondható, hogy a tél végi és tavaszi időszak során használta főleg. A mezei nyúl is hasonló módon a rókához főleg ebben az időszakban mutatott használatot. (10. ábra).
10. ábra: Sikeres átkelések faji eloszlása összes átjárót tekintve
Végül, elemeztem a fajok átjáróhasználatát a nap során. A gím és a vaddisznó hasonlóan a kora esti óráktól hajnalig használta az átjárókat, de leggyakoribb időszak a 21 óra környéke. A dám nagy kiugrásait a kevés adat okozza, ezért nem is lehet következtetést levonni. Az őz használati csúcsa a késő délutáni és kora esti időszak 17-18 óra környéke, nappali használat is megfigyelhető az esetében (11. ábra).
11. ábra: Átkelések időbeli eloszlása fajonként az összes átjárót tekintve
A vizsgálati eredmények alapján elmondható, hogy a hullaték számlálás során a legtöbb találatot az átjárók erdő felöli oldalán találtam. A távolságok szerint bontva a bal oldalon jellemzően 25 méternél közelebb az átjáróhoz volt több hullaték, míg a jobb oldal esetében 25 méternél távolabb volt a több. A bal oldal volt minden esetben az erdő felöli rész, a jobb oldal – a 2-es átjáró kivételével – pedig a mezőgazdaság felöli rész. Mezőgazdasági oldalán főleg a nyár és a tavasz során volt használat kimutatható a termésérés idején. Hullatékok alapján az átjárókat leginkább a gímszarvas használta, az őz és a vaddisznó hasonló arányban voltak jelen. A kameramonitoring alapján megállapítható, hogy a vizsgált nagyvadfajok az erdőt mezőgazdasági területekkel összekapcsoló átjárókat jobbára a vegetációs időszak alatt használták. Míg az erdőt erdővel összekötő átjárót egész évben. A legintenzívebb használat a 2-es átjárónál volt megfigyelhető, amely erdőt-erdővel kötött össze, ez alapján javasolható, hogy ezeket a költséges műtárgyakat, a kihasználás fokozása érdekében elsősorban erdősült területen telepítsék, ahol számolni lehet mind a gímszarvas, mind pedig a vaddisznó jelenlétére. A vad számára láthatóan fontos a termesztett növénykultúra, ezért a kezdeti időszakban, vagy akár a későbbiekben is célszerű lehet különböző vadföldek létrehozása az átjárók környékén, ezzel segítve a rászoktatását a vadnak. A rámpákra telepített cserjés vegetációk is nagyban segíthetik a vad hozzászokását, továbbá az emberi áthaladást is nehezítik és a nagyobb takarás jobban szűri a zavaró fény- és hanghatásokat is. Az elhelyezés szempontjából fontos, hogy minél távolabb kerüljenek az ember által zavart területtől. Látható az 1-es és a 3-as átjáró esetében, különösen az utóbbinál, hogy a folytonos zavarás (le és felhajtó, további vonalas létesítmények a környéken) nagyban rontja a használat intenzitását. Rendkívül fontos az átjárókon való nyugalom megteremtése, ember általi zavarás minimalizálása, a tervezett célra való használat biztosítása. Sokan a megfelelő tájékoztatás hiányában nem tudják pontosan mi célra valók ezek az átjárók és különböző módokon használatba is veszik sokszor őket.
Vizsgálatom eredményeit a Soproni Egyetem erdőmérnöki Karának vadgazda mérnöki szakán készített szakdolgozatomban mutatom be részletesebben, továbbá az Erdőmérnöki Kar 2023. december 6-i Tudományos Diákköri Konferenciáján.
