Kalandjainkról és az ott tapasztaltakról és tanultakról a terjedelmi korlátok figyelembe vételével igyekszünk némi ízelítőt adni. Kezdetnek álljon itt egy átlagos tábori nap leírása:
Az aznapi tananyag feldolgozása és terepen történő megfigyelése miatt hajnalban úgy 5 óra környékén hangzott föl a sátraink előtt a „good morning” ébresztés. Ezután volt fél óránk a reggeli procedúrára, majd az étkezősátorban található kávé, tea, reggeli elfogyasztására (itt jegyezzük meg, hogy az ételek nagyon finomak és a magyar konyhához hasonlóan erősen fűszeresek voltak). Még sötétben gördültünk ki két nyitott terepjáróval a táborból, hogy a napfelkeltét már a területen érjük. Botswanában most tél van, így reggelente úgy 5-8 fok volt, ami délutánra 20-22 fokig kúszott föl. A hajnal már a bozótosban ért minket és megkezdődött az információk végtelen átadása.
Hajnalban a fények és szagok kavalkádja, vegyítve a terület és az állatok látványával várt minket. Hihetetlen volt. Csak ízelítőként:
Láttunk vadászó hiénakutya falkát, 80-100 fontos agyarú elefántbikát, leopárdokat, oroszlánokat, elefánttetemen lakmározó hiénákat és mindezt 5-10 méterről!!!
Mikor az otthoniaknak meséltünk élményeinkről azt mondtuk látjuk a National Geographic-ot csak épp belülről!
Fél tíz körül szünet, tea, kávé, gyümölcs, süti, valamilyen víz melletti gyönyörködéssel a tájban, vízilovakban vagy éppen elefántokban, zsiráfokban, aztán hajrá, gyerünk tovább. 11 körül értünk vissza a táborba. Ekkor zuhany, átöltözés és jött az elméleti oktatás. Ez az étkezősátorban történt, az előadások során nemcsak a korábbi cikkben felsorolt oktatási témákat érintettük, hanem az itt élő emberek életéről, kultúrájáról, Botswanáról beszélgettünk, helyi kísérőnkkel és oktatónkkal, a Bayei törzsből származó Matusival. Jött az ebéd (általában egytálétel – sok hús, zöldség és saláta). Ebéd után némi beszélgetés, pihenés, illetve a hallgatóknak a kötelező naplóírás, majd jött a gyakorlati oktatás. Ez a kameracsapdák kihelyezésétől a nyomolvasás gyakorlatáig sok mindent felölelt a terepen. A kameracsapdázás itthon is ismert technika, de Botswanában a tábor köré kihelyezett kameracsapdáink (max. 100 m-re) éjszaka vízilovat, hiénát, elefántot, petymeget, afrikai vadmacskát fotóztak! Késő délután ismét irány a bozótos, újra az állatok megfigyeléséé a főszerep, egészen naplementéig (ezt itt fél hét körül volt). Azt gondolnánk este pihenő, de nem, vacsora (ez volt a fő étkezés) után tábortűz és előadások. Minden hallgatónknak készülnie kellett egy általa szabadon választott témával és abból előadást kellett tartania a többieknek, így esténként hallhattunk Sopronról, az egyetemi hagyományokról, de az íjászatról és a magyar kutyafajtákról is. Talán mindannyian életünk egyik kiemelkedő élményeként éltük meg, amikor Robyn lepedőre vetített PPT-s előadását hallgattuk az afrikai vadbefogásról a pattogó tábortűznél, miközben az előadó mögött lassan fölkúszott a telihold és a tábor melletti folyóban vízilovak prüszköltek az afrikai éjszakában.
Ilyen volt egy nap, de nem csak egy nap, hanem az összes. A hallgatók vadgazdálkodási ismeretei teljesen új fejezetekkel bővültek, hallgatók és oktatók számára kitárult Afrika.
Ahogy a napok teltek, túl az első eufórikus élményeken kezdtük megérteni az ott élő vad viselkedését, kezdtük – ne tűnjön szerénytelenségnek – megismerni Afrika arcait. A tábor előrehaladtával vagy teljesen új ismeretekkel bővült készletünk, mondjuk a nyomolvasás terén (a fajok elkülönítésén túl, hogyan lehet nyomból ivart, kort becsülni, mennyi ideje járt itt az állat, stb.). Vagy egyébként nálunk is a vadbiológiában használt technikákat hogyan lehet itt, ezen a területen az itt élő vadfajok esetében alkalmazni (állománybecslés szinkronszámlálással, kameracsapdával, élővadbefogás technikai megoldásai, stb.).
Az oktatás elméleti és gyakorlati része az előre egyeztetett tananyag mentén történt, a kiadott angol nyelvű tankönyv 107 oldalon keresztül ismertette a tábor tudományos és gyakorlati tananyagát. E mellett az Alapítvány jóvoltából mindenkinek több aktuális tudományos és ismeretterjesztő könyv is a rendelkezésére állt. Ráadásul minden elméleti tudnivalót a reggeli-délutáni gyakorlatok támasztottak alá és az esti tapasztalatcserék rögzítettek.
Mindhárom táborhelyünk kicsit más volt. Az első a Khwai Community Conservation területe egy mapani erdős bozótos terület, tavakkal, holtágakkal közepesen átszőve. Állatvilága rendkívül gazdag volt, táborunk pedig a klasszikus vadászkönyvekben olvasottakra emlékeztetett. Itt az elefántoké volt a főszerep, ők alakítottak, táplálkozásukkal és jelenlétükkel az élőhelyet. Magas fák így nem voltak, viszont a bozótosból bármi előbukkanhatott. Mivel a növényevők nagy számban voltak jelen, így nem csoda, hogy ragadozókban is bőven gyönyörködhettünk. A második táborunk a Moremi Game Reservben volt. Ennek jelentős területe kifejezett vizes élőhely, mocsarakkal, lápokkal, igen gazdag élővilággal, főleg madárvilággal, kevesebb fával. Száraz évszakban a füves szavannák képét mutatja. Elefánt kevesebb volt, de talán az egyéb növényevők, ha lehet még nagyobb számban voltak jelen, természetesen így a ragadozók is. A harmadik terület Nxai Pan National Park Afrika egy másik arcát mutatta meg.
Csányi Erika, Dr. Jánoska Ferenc és Dr. Sándor Gyula
Borítókép: Gaál Dorottya
