Alapítványunk a 2021/2022-es tanév nyári kötelező, vagy önkéntes szakmai gyakorlatának letöltésére hallgatói előremenetelt segítő pályázatot hirdetett bármely vadgazdálkodási felsőfokú képzésen résztvevő hallgató számára, tagozattól függetlenül. A pályázatra 5 hallgató jelentkezett a Soproni Egyetemről, ők vehettek részt a háromhetes nyári szakmai gyakorlaton, 2022. július 4. és 24. között, amelyet egy erdélyi vadászatra jogosult több, mint tízezer hektáros vadászterületén végeztek.
Ezalatt a három hét alatt rengeteg lehetőség állt a hallgatók előtt szakmai készségeik fejlesztésére, megannyi élménnyel gazdagodtak a gyakorlat résztvevői.
Első heti élményeink
A hallgatók hétfőn késő este érkeztek Kommandóra, ahol
„finom vacsorával és hatalmas szeretettel” (Récsei Kata)
fogadták őket a helyiek. Egy rövid bemutatkozást és eligazítást követően lélekben már készültek is a másnapra, hiszen kedden sok volt a teendő.
„Bőséges reggeli után elindultunk ki a területre etetni, cserkelőutat tisztítani és az egyik lest lefesteni fáradt olajjal, hiszen így sokkal tovább fogja bírni az időjárási viszontagságokat.” (Pálfy György Dániel)
„Délután les építéséhez szükséges deszkákat segítettünk elhelyezni, lepakolni a vadászház udvarán, illetve a sóval töltött zsákok is bepakolásra kerültek a garázsba.” (Illés Anna)
A hallgatók persze szerdán sem maradtak feladat nélkül…
„Szerdán reggel felrakodtuk a kocsikra a lesnek való fát, majd ismét meglátogattuk a Tüzépet, szögek és egyéb alkatrészek vásárlása végett. Utána egy nehezen megközelíthető erdőrészhez mentünk, ahová kisebb-nagyobb nehézségek és rengeteg cipekedés árán sikerült eljutnunk. Miután minden les építéséhez szükséges alkatrészt sikeresen lepakoltunk, a csapat ismét két részre oszlott. Mi a kiinduló helyszínen maradtunk, és először egy fahidat építettünk, mely segítségével egy mocsarasabb, vizesebb területet hidaltunk át, ezzel is könnyítve a későbbi pakolást. A híd elkészülte után áthordtuk a faanyagot arra konkrét helyre ahová a lest építettük, majd tisztított fenyőrönköket is vittünk, amiből a les alapját állítottuk össze. Az alap összerakásában is segítettünk, majd az oldallécek szögelésében. Ezt követően lefestettük a les oldalát fáradtolajjal. A nap végére már csak a les létrája, pár lefestetlen rész, és a tető kátrányozása hiányzott.” (Illés Anna)
A csütörtök is tartogatott némi izgalmat a hallgatók számára.
„Csütörtökön folytattuk a les építését, elkészítettük a magasleshez szükséges létrát, lefestettük még, ami előző napról maradt és megcsináltuk a tető kátrányozását is. Ezután meglátogattunk egy közeli szórót, amit feltöltöttünk kukoricával. Este kimentünk medvelesre Demes Botonddal, ahol volt szerencsénk látni két kisebb kanmedvét is a szórón.” (Vágó Sára)
Péteken már a hétvégi vadásztáborra készültek a hallgatók.
„Attila megkért minket, hogy mindenki rakjon össze egy előadást a gyerekek részére. Jani vadászkifejezésekkel készült, Anna az ehető és mérgező növényeket választotta, Sári a gímszarvas korbecslését. Dani és én játékos növényfelismerésnél maradtunk, mert ez tavaly is nagyon tetszett nekik és kíváncsiak voltunk, hogy mennyi mindenre emlékeznek.” (Récsei Kata)
Szombaton indult is a tábor, ahol a részvevők előadásokon bővíthették ismereteiket a solymászatról, preparálásról, valamint egy vadászkürt bemutatón is részt vehettek.
„Szombaton délelőtt előadtam a gyerekeknek, amivel készültem; a gímszarvas korbecslése volt a témám elejtés előtt és után. Közben volt egy rövid kvíz is, amire a gyerekek nagyon ügyesen és lelkesen válaszoltak. Attila hozott nekem egy trófeát is, amin a saját kezeikkel tapinthatták meg, nézhették meg az állat korára utaló jeleket.” (Vágó Sára)
„Én délután kerültem sorra, és az ehető-, mérgező-, és gyógyhatású növényekről tartottam előadást a kicsiknek. Úgy állítottam össze az előadást, hogy az általános fogalmak ismeretek után fajok következzenek, amikhez rövid leírást mondtam, és a gyerekek találták ki, hogy éppen melyik következik. Nagyon ügyesek, lelkesek voltak, sok mindent tudtak a témáról. Próbáltam minél jobban bevonni őket, hogy minél érdekesebb legyen számukra is.” (Illés Anna)
A vasárnap is sok izgalmat rejtegetett a gyakorlat résztvevői számára.
„Kicsit később keltünk, de ahogy kinyíltak a szemeink nagyon izgatottak lettünk, hiszen ma a mi előadásunk következett. Először végig lettek kérdezve, hogy melyiket ismerik fel, majd Danival mindegyiknél elmondtuk azokat a bélyegeket, amik alapján bárhol fel tudják ismerni az adott növényt. Ezt követően készültünk nekik egy növényismereti kvízzel, amihez csapatokba kellett állniuk. Nagyon ügyesek voltak. Ezt egy kis szabadfoglalkozás követte. A nap záróeseménye Jani előadása volt, finom és hideg dinnye kíséretében, a gyerkőcök ott is remekeltek.” (Récsei Kata)
És hogy mi volt a hét legérdekesebb része:
“Számomra a les építése volt, mert ilyenben még eddig sosem vettem részt. Érdekes volt látni a munkafolyamatokat, és megtapasztalni, hogy mennyi időt és energiát vesz igénybe egy ilyen les építése.” (Illés Anna)
“Összességében nagyon jól telt itt az első hét Kommandón, a szállásra sem lehet kifogásunk és a vendéglátóink is nagyon kedvesek, figyelmesek velünk.” (Vágó Sára)
Borítókép: Récsei Kata
