Véget ért az alapítványunk által szervezett első tavaszi gyakorlat, amely során a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egy hallgatója bővíthette szakmai tudását és tapasztalatait az ezerarcú Erdélyben. A nyári gyakorlatainknak évek óta otthont adó meseszép vidék vadgazdálkodási gyakorlatának egy újabb, tavaszi arcát ismerhettük meg a hallgató élményekben gazdag beszámolóiból (itt és itt), aki az utolsó napok tapasztalatairól is részletesen ír gyakorlati naplójában.

Mészárosné Gazsó Diána gyakorlati naplója III. rész

Csütörtökön arra ébredtünk, hogy ismét esősre fordult az idő, így nehezebb is volt a reggeli elindulás. Bejártuk a környék szóróit, amit friss takarmánnyal töltöttünk meg. Jöttek sorban a Négyes, Halom, Szép-Erdő, Mocsár. Talán a szomorkás, esős időjárásnak köszönhetően nagyon csendes volt az erdő. Medve-, szarvas-, vaddisznónyomokkal találkoztunk ugyan mindenfelé amerre jártunk, de nem mutatta magát egy vad sem. Egy érdekesség azért mégis adódott. A halmi medveles környékén elég nagy esténként a medvejárás. Attila volt, hogy kint aludt a lesben a héten, és hallotta, amint a medvék verekednek, egymásnak feszülve üvöltenek. Megkezdődött a párzási időszak, ilyenkor a hímek rivalizálásba kezdenek. A les környékén méretes fenyőket törtek ki és az erdőben két véres szőrcsomót is felfedeztünk. Nem semmi fickók ezek!

A következő napon sót vittünk ismét a területen található sózókhoz. A kis Polarissal el lehet jutni olyan helyekre is, ahová a terepjáró autóval már lehetetlenség. Egyszer azért így is sikerült elakadnunk, de Boti leleményességének köszönhetően hamar kiszabadultunk a sár fogságából. Vadkamera kihelyezésével is foglalkoztunk, hiszen nincs annyi idő és ember, hogy minden egyes szórónál folyamatos legyen a megfigyelés. Ebben a szakmában nagyon hasznos ez a találmány és gyakorta alkalmazzák.

Az utolsó napon ismét a szórókkal foglalkoztunk, a hétvégére vendégeket vár a vadásztársaság. Amikor kiülnek majd egy-egy lesre, szerencsés esetben – az etetésnek köszönhetően – bejön egy-két lőhető kategóriába tartozó vadkan, illetve meg tudják mustrálni a medvéket is, ami mindig érdekességnek számít. Az egyik medvelesnél azt figyeltem meg, hogy a medve amikor bejön a szóróra, ugyanazt az ösvényt használja és ugyanabba a már korábban kitaposott saját nyomába lép. Érdekes.

Villámsebességgel telt el a gyakorlat két hete. Gyarapodtam mind tudásban, mind élményekben, jó embereket ismertem meg, ami manapság nagy kincsnek számít. A búcsú keserédes volt. Egy kicsit már vágytam is haza, de a közösség és a hely magával ragadott. Én javasolnám mindenkinek, hogy ha lehetősége van rá, hogy eljusson ide, ne hezitáljon! Egy életreszóló élményben lesz része, egy szuperjó kalandban.

Nagyon köszönöm a Fauna és Flóra Alapítványnak, hogy lehetővé tette ezt a nem mindennapi gyakorlatot Erdélyben a kommandói vadászterületen. Köszönöm Dr. Heltai Miklós egyetemi tanáromnak, hogy támogatott a projektben. Hálás vagyok Tankó Attila gyakorlatvezetőnek, a terület fővadászának, hogy megismertette velem a helyi vadgazdálkodási-és vadászati szabályokat, szokásokat és igyekezett minél több és maradandó élményhez hozzásegíteni. Köszönöm Demes Botond hivatásos vadásznak a tartalmas beszélgetéseket és a sokéves szakmai tapasztalatának velem való megosztását. Nagyon nagy köszönet a Lányoknak, akik a lefinomabb erdélyi ételeket tették és teszik nap, mint nap az asztalra. Sok sikert, jó egészséget és kitartást kívánok Nekik az elkövetkezendő években is!

Borítókép: Mészárosné Gazsó Diána