Nyári gyakorlati naplók cikksorozatunkban a nyári időszakban megvalósult szakmai gyakorlatok élményeit és tapasztalatait osztjuk meg a résztvevők elmesélésében. Első cikkünkben a nyárindító kéthetes nagybajomi gyakorlat történéseit mutattuk be, most pedig az ugyanitt 2023. július 17. és augusztus 25. között megvalósuló hathetes gyakorlat élményeit osztja meg velünk Buni Bence, a Soproni Egyetem erdőmérnök hallgatója.
A gyakorlat első hete (07.17-21.)
Július 17-én reggel 9 órára megérkeztem a gyakorlat helyszínére. Ekkor egy alapos balesetvédelmi és tűzvédelmi oktatáson vettem részt, majd elfoglaltam a szállást, a nap hátralévő részében pedig villanypásztort permeteztünk a területen. Másnap Németh Sándorral, a gyakorlatvezetővel körbejártuk a gazdálkodási területet, amely során sok szó esett a különböző vadföldek és a nagyvad hasznosításáról, később pedig ezen a délutánon sikerült elejtenem életem első aranysakálját Sándor segítségével.
A következő reggelen a melegre való tekintettel korán nekiálltunk a területre magasleseket készíteni – a hét minden reggelje így indult. Kedden, a magaslesek építése után, a közeledő szarvasbőgésre való tekintettel a cserkelőutak karbantartásával foglalkoztunk, hiszen ez az egyik legfontosabb része a sikeres megfigyeléseknek és elejtéseknek. Ugyanezen a napon délután, egy kutatás keretein belül közel 1000 darab sakál koponya rendszerezése, rendezése volt a feladatom, majd a hét közepén villanypásztor karbantartás volt a fő feladat, itt leginkább csak az áramellátási egységek akkumulátorainak cseréje volt fontos. Hétvége felé közeledve a viszonylag sok magasles még mindig készült a kora reggeli hűvösebb órákban, majd ezután a vadetetés volt a feladat, amely egy egész délelőttöt felölelt. Ebéd után trófeakikészítéssel foglalkoztam. Az általam elejtett sakálon és egy vaddisznó agyaron dolgoztam, amely a főzéssel együtt közel 2,5 órába telt. A főzés ideje alatt róka gyomrokat készítettünk elő a pénteki vizsgálatokra. A hét utolsó napján villanypásztor kaszálással foglalkoztunk.
Az első hetet összegezve sok hasznos információt gyűjtöttem a területről, a vadföldek hasznosításáról, a sakál monitoringozásról, de ezeken kívül, csupa olyan dologgal sikerült találkoznom amit az ember csak a gyakorlatban tud tapasztalni.
Második hét (07.24-28.)
A már megszokott módon, vadetetéssel kezdtük a hetet. Ez nem csak azért fontos, hogy a vadkárt mérsékeljük vele, hanem azért is, mert így a vadat a területre lehet koncentrálni. Emellett a vaddisznó és a szarvas utód nevelésének szempontjából is hasznos. A nap hátralévő részében egy „zöldhajtást” bonyolítottunk le, amely célja az volt, hogy a villanypásztorral elkerített részben rekedt vadak onnan kiugorjanak, kimenjenek. Ez nagyjából sikerült, ám következő nap a villanypásztor ellenőrzéssel kezdtünk, hiszen a vadak távozáskor ebben kárt tettek. Mikor ezt a problémát megoldottuk, akkor sem távolodtunk el a témától, hiszen a villanypásztor karbantartás is kifejezetten fontos ezekben az időszakokban. Szerdán az éjszakai és délelőtti vihar miatt szünetelt a munka, ám délutánra szerencsére felmelegedett az idő és az eső is elállt, így elvégezhettük a villanypásztor ellenőrzését.
A csütörtök reggeli órákban sikerült befejezni a magaslesek elkészítését, így az összes magasles készen állt arra, hogy elfoglalják helyüket a vadászterületen. Mivel igazán sok les készült és a bőgés is lassan már a nyakunkon van, nem szabad sokáig húzni a magaslesek kihelyezését, így hát pénteken neki is fogtunk a feladatnak. A munka mellett azért jutott idő bőven a vadmegfigyelésre, ezé volt a főszerep. A gímszarvas bikák ugyanis a héten már elkezdték az agancsukat tisztítani a bőgési időszakra és ilyenkor már nagy hangsúlyt kell fektetni a megfigyelésükre, hiszen a hivatásos vadásznak fel kell térképeznie azokat az egyedeket, amelyeket ki szeretne venni az állományból.
Ez nem olyan egyszerű ám, ahogy ezt gondolják, hiszen ilyenkor – a tisztítás időszakában – már nem mozognak annyira egyben a szarvasok, így nem egy-egy lesről, hanem cserkelve sikerült a gímszarvas bikákat tüzetesebben szemügyre venni.
Harmadik hét (07.31-08.04.)
Hétfőn rutinszerűen vadetetéssel indítottuk a napot, amely a vaddisznót illetően most kezd igazán fontossá válni, hiszen lassan már befogásra kerül belőlük néhány egyed, amelyek majd a vaddisznóskertbe kerülnek. Ezután a délelőtt többi részében a villanypásztor karbantartása, illetve villanypásztor kaszálása következett, de ezek nem vettek igazán sok időt igénybe annak ellenére, hogy igazán megerőltető munka feladat. Ebéd után sem volt megállás, hiszen a villanypásztorok permetezése sem maradhatott el. Másnap az előző hétről fennmaradó maradék magasles egy részének vadászterületre történő kiszállítását folytattuk, a hét közepén azonban újra a vadetetésre került a sor, majd azután az éjszakai eső és vihar okozta károkat kellett elhárítani, amit az időjárás a villanypásztorokra gyakorolt. Ilyenkor már nagyon fontos, sőt talán a legfontosabb hogy megfelelő módon, és megfelelő minőségben védjük a takarmánynövényeket a hatalmas károk elkerülése miatt, hiszen most a legkívánatosabb érése szempontjából a nagyvadaknak. Szerdán a késő délutáni órákban részt vehettem Németh Sándor fővadász úr hű vadásztársának kiképzésén, ahol az apportírozás volt a fő feladat, ezt követően pedig az esti órákban még a vadaszatra is jutott idő, ahol Horváth Péterrel, a terület egyik hivatásos vadászával barangoltunk a Belső-somogyi rengetegben. A hétvége közeledtével még mindig akadt kiszállításra váró magasles, így csütörtökön ezzel töltöttük az időnket. Miután egy magasles nem pehelysúlyú kategóriába tartozik, késő délután a pihenésé volt a főszerep.
A hét utolsó munkanapján egy számomra teljesen új feladattal sikerült foglalkoznom. Ez nem más volt, mint a sakálgyomor mintázás, amely vizsgálatokat a MATE Kaposvári campusának egyik laboratóriumában végeztünk.
Negyedik hét (08.07-11.)
Augusztus 7. egy újabb hétfő, mégis kicsit nagyobb a nyomás, hiszen augusztusban már nem csak gímszarvas bikák, de a hivatásos vadászok is gőzerővel készülnek a szeptemberben zajló szarvasbőgésre.
Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy ezt az időszakot várják az évben a legjobban a vadászemberek. Ilyenkor mintha felgyorsulna az idő. Ennek tudatában minden energiánkkal nekiálltunk a cserkelőutak és a magaslesek karbantartásának, amely a sikeres vadászatok két legfontosabb tényezője a bőgési időszak alatt.
Szerencsére a meglévő, jól bevált cserkelőutak tisztítása egyszerűbb és könnyebb munkafolyamat, mint egy új létrehozása, ezért gyorsabban tudtunk haladni. Kedden ezt a munkát szüneteltettük mivel megkezdődött a vaddisznóbefogás is. Ilyenkor elengedhetetlen, hogy világosodásra a befogókat ellenőrizzük, hiszen nem szerencsés ha túl sok időt töltenek a befogóban a vadak. Főleg, ha olyan probléma adódik amivel mi is találkoztunk, hogy a vaddisznók helyett, egy szarvastehén a borjával tévedt a befogóba, de annak köszönhetően, hogy időben érkeztünk, egészségesen tudtak távozni a fogságból. A vaddisznók nem voltak ilyen szerencsések, őket a befogóból a vaddisznóskertbe szállítottuk. Majd szerdán folytattuk a cserkelőutak és magaslesek karbantartását, amivel szerencsére végeztünk a vadászterület egyik részén, de azért a jövő hétre is maradt jócskán feladat. A hét második felében, megint előtérbe kerültek a villanypásztor karbantartások, hiszen az időjárás jóvoltából a gyomnövények újból erősen megjelentek, ezért két napot is ezzel töltöttünk. Majd pénteken vadetetéssel zártuk a hetet.
A héten az egyik újdonság számomra a vaddisznó befogás volt, attól függetlenül, hogy már elméletben tanultam róla és gyakorlatban már szereltem össze befogót, ez volt a első alkalom amikor teljes mértékben részese voltam a feladatnak. Nagyon hasznos információkra tettem szert a cserkelőutak és magaslesek elhelyezkedésével kapcsolatban, úgy gondolom ezek hasznosak lesznek számomra a jövőre nézve.
Ötödik hét (08.14-18.)
A héten az utolsó simításokhoz értünk a magaslesek és cserkelőutak tekintetében. A megfelelő tisztításokat és permetezéseket a héten maximálisan elvégeztük, tehát a jövő hétre csekély rendbe rakni való terület maradt. Az időjárás mondhatni nem kedvezett a héten, hiszen embert próbáló hőség, kánikula volt jellemző. Ezt megpróbáltuk a korai keléssel kivédeni, persze ez nem minden esetben volt megoldás sajnos. Esténként a már-már kész trófeával rendelkező szarvasbikákkal gyakran találkoztunk, némelyikük meg-megmutatta a torkának gyönyörű tehetségét, de ez még csak a hangolás.
A szeptember rohamos közeledtével a hivatásos vadászokkal sok időt töltöttünk kint annak érdekében, hogy alaposan szemügyre vegyük az erdő királyait, mivel fontos a megfelelő tájékozottság egy elejteni kívánt egyedről. Találkoztunk több, már évek óta ismert bikával is. Gyönyörű időszak ez!
A hét első felében Németh Sándor úr jóvoltából lehetőségem volt eltölteni egy napot a SEFAG nagybajomi erdészeténél. Megismerkedtem a Belső-somogyi erdőgazdálkodás sajátos elemeivel, a modernebb, számítógépes erdészeti tervező programokkal, az itt történő éves fahasználati munkálatokkal, illetve munkafolyamatokkal és lépéseivel. Fontos információkkal gazdagodtam az itt történő erdőműveléssel, erdőfelújítással és erdőneveléssel kapcsolatban is. Számomra egy kevésbé ismert természetvédelmi és erdőgazdálkodási kölcsönhatásról is.
Sajnos a hét utolsó felében egy mezőgazdasági művelésben lévő terület keresztbe húzta a számításainkat amikor az itt lévő villanypásztort ellenőriztük. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy eluralkodott a káosz és teljesen felnőtt a gyomnövény, amely letestelte az áramot és minimálisra csökkentette hatását. Ezt azonnal orvosolni kellett, hiszen így megnyílik a lehetősége a nagy mennyiségű vadkárnak. Ez a teljes pénteki napot igénybe vette, így a héten a vaddisznó befogásra nem került sor.
Úgy gondolom ismét egy tartalmas és hasznos hetet zártam Nagybajomban, hiszen sikerült elmélyítenem a tudásomat a megfelelő cserkelőút rendszerek fontosságának és kialakításának szempontjából, amire talán akkor jöttem rá, amikor egy-egy este folyamán volt alkalmunk őket használni és a vadak közelébe kerülni. Illetve, rengeteg új információt sikerült szereznem a gímszarvas bikák megfigyelésének és vadásztatásának tekintetében.
A gyakorlat összegzése
Úgy gondolom, hogy inkább most egy összegzést írnék az eltelt hat hétről, mint egy beszámolót az utolsó hetemről. Ez nehéz egy kicsit, hiszen még nagyon frissek az emlékek és az érzelmek.
A gyakorlat első napján egy számomra új közegbe kerültem, hiszen nem ismertük egymást a hivatásos vadászokkal. Szerencsére elmondhatom magamról, hogy nem riadok meg az ilyen helyzetektől, így gyorsan ment a beilleszkedés, de ehhez hozzásegített a hivatásos vadászok segítőkészsége is. Korábban nem vettem részt ilyen jellegű szakmai gyakorlaton és nem volt tapasztalatom abban, hogy miképpen álljak és viszonyuljak a feladatokhoz, a felmerülő szakmai témákhoz és más szakmai helyzetekhez, a helyzet így eleinte furcsa volt számomra. A tudást, amit magammal hoztam más vadászatban jártas szakemberektől tanultam, amit itt hasznosítani is tudtam, amellett, hogy az itteni szakszemélyzettől rengeteg új ismeretet tanultam.
Azt hiszem, hogy mindegyik hivatásos vadásszal megfelelő mennyiségű és minőségű időt tölthettem, ezáltal minden bennem felmerülő kérdésemre választ kaptam tőlük és a segítségüknek köszönhetően nagyon sokat tanultam a szakmáról a gyakorlatban és elméletben is.
Nagyon befogadó volt velem szemben az elmúlt hetek alatt mindenki a szakszemélyzeti stábból és véleményem szerint nem csalódtak bennem, ahogyan én sem csalódtam bennük.
Augusztus 25-én miután véget ért a munkanap, összeültünk és megosztottuk egymással az elmúlt hetek tapasztalatait – jót is, rosszat is – majd megköszöntük egymásnak a közös munkát. Úgy gondolom, hogy pár hét alatt nagyon erős barátság alakult ki közöttünk a hivatásos vadászokkal, bízom benne, hogy ez egy életre szóló majd.
Összességében nagyon jól éreztem magam a gyakorlat során és szívesen láttam el minden rám bízott feladatot. Remélem, hogy lesz lehetőségem még visszatérni ide Nagybajomba hasonló gyakorlatokon részt venni.
Borítókép: Buni Bence