Burányi Virág Lilla, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem vadgazda mérnök mesterszakos hallgatója kérdőíves és terepi kutatást végzett a rejtett életmódja és kevés egyedszáma miatt nehezen kutatható és Közép-Európában legkevésbé vizsgált ragadozó faj, a vadmacska hazánkban élő állományának jobb megismerése céljából. Virág kutatása sikeres pályázat útján alapítványunk által támogatást nyert, így a Visegrádi-hegységben végzett kameracsapdás felmérés 2023 őszén kilenc darab vadkamerával bővült. A kutatás eredményeihez szívből gratulálunk a hallgatónak és témavezetőjének, Dr. Biró Zsoltnak és sok sikert kívánunk a folytatáshoz!

Vadmacska (Felis silvestris) kameracsapdás és kérdőíves felmérése a Pilis-Budai hegységben

Szerző: Burányi Virág Lilla, témavezető: Dr. Biró Zsolt

A vadmacska (Felis silvestris) (lásd 1. ábrán) világszerte védelmet élvez, ennek ellenére vannak olyan országok – amilyen Magyarország is – ahol az egyedszámuk vészesen alacsony és folyamatos fogyatkozás mutat. Az egyedszám csökkenés fő okai antropológiai eredetűek: az élőhelyeik feldarabolódása és degradációja, az illegális vadászat, a közúti gázolások, a zsákmányállataik egyre csökkenő populációi, illetve a házi macskákkal (Felis catus) (lásd 2. ábrán) való kompetíció, továbbá a potenciálisan tőlük elkapható betegségek kockázata, valamint a velük történő hibridizáció. A két faj keveredésének (Felis silvestris x Felis catus) következtében a vadmacska genetikai állománya oly mértékben leromlik, hogy az összes többi veszélyeztető komponenssel vegyítve, Magyarországon a kihalás szélére kerülhet a természetben. A vadmacska rejtett életmódja, az emberek elkerülése és a kevés egyedszáma miatt nehezen kutatható és legkevésbé vizsgált ragadozó Közép-Európában. Sajnos mind a mai napig nem rendelkezünk kellő mennyiségű információval a hazánkban élő vadmacska állománynak pontos méreteiről, elterjedési területeiről, valamint területhasználatáról.

Dolgozatomban ezekre a problémákra szerettem volna megoldást keresni. Célkitűzéseim az alábbiak voltak.

1. Élnek-e vadmacskák a Főváros közelében, a Pilisi Parkerdő Zrt. területén?

Első hipotézisem szerint a kameracsapdás fotókon látható egyedek (vadmacska, házi macska és ezek hibridjei) bundamintázat alapján, faj szinten és egyed szinten meghatározhatóak.

2. Felismeri-e a Pilisi Parkerdő Zrt. területén élő lakosság a vadmacskát és tudják-e, hogy milyen tényezők veszélyeztetik leginkább a fajt?

Második hipotézisem szerint a szakmai végzetséggel rendelkező válaszadók sikeresebben ismerik fel a vadmacskát, mint a szakmai végzettséggel nem rendelkezők.

Harmadik hipotézisem szerint a szakmai végzetséggel rendelkező válaszadók jobban rangsorolják a vadmacskát veszélyeztető tényezőket, mint a szakmai végzettséggel nem rendelkezők.

Terepi kutatásom helyszíne a Visegrádi hegység volt, ahol két területen (Tahitótfalun és Pilismaróton) történő rácsos elhelyezésű kameracsapdás vizsgálatot végeztem 2023. októberétől 2024 márciusáig (lásd a 3. ábrát). Kutatásom megvalósulását a Fauna és Flóra Alapítvány 9 vadkamerával támogatta, így zavartalanul tudtam megfigyelni a macskafélék viselkedését Tahitótfalu mellett Pilismaróton is. Valamint ehhez kapcsolódóan az Alapítvány támogatásával tudtam a kameracsapda ellenőrzéseket elvégezni.

Célom volt, hogy a kihelyezett kameracsapdákkal képet kaphassak a vadmacskák és házi macskák, és ezek hibridjeinek előfordulásáról. A vadkamerák mellett különböző – a szakirodalmakban már sikeresen használt – attraktáns (macskamenta, macskagyökér) és csali (olajos hal) anyagokat használtam a szőrgyűjtő karó mellé helyezve. A kameracsapdákat havi (esetenként kéthavi) szinten ellenőriztem, frissítettem az attraktáns- és csali anyagokat (lásd a 4. ábrán), pótoltam az eltűnt szőrgyűjtőket, valamint memóriakártyát-, és ha szükséges volt, elemet cseréltem a kamerákban. Minden kamerához készítettem egy jegyzőkönyvet, amit folyamatosan frissítettem és vezettem benne az esetleges macska észleléseket. Az összes vadkamerával készült fényképet átválogattam (az állatot nem tartalmazó képeket figyelmen kívül hagytam) és a célfajokat – vadmacska, házi macska, ezek hibridje – külön mappába rendeztem. A macska fotóknál – amennyiben lehetséges volt – igyekeztem bundamintázat alapján, egyedileg is azonosítani az egyedeket.

A Tahitótfalui vadkamerák központja a DINPI/1 Nádastói rétnél lévő kamerája volt, ahol a korábbi években már készült vadmacskáról kameracsapdás fotó. (DINPI/1) 2,7 kilométerre nyugatra van a település legközelebbi szélétől. Ehhez a középső kamerához képest került kijelölésre egy 8 kamera pontból álló kvadrátrendszer, ahol a tervek szerint a kamerák 1 km kerültek kihelyezésre egymástól, így 400 hektár erdőterület lefedése volt a cél. Sajnos csak 7 kamera ált rendelkezésemre, így végül az 5. ábrán látható módon a piros pöttyökkel és a kamerák sorszámával (BKVP/2, BKVP/3 stb.) jelzett helyekre kerültek kihelyezésre a kamerák.

Pilismaróton hasonló elvet követtem, a kvadrátrendszer kiinduló középpontja (BKVP/13) a majdani vadmacska – Szaffi – elengedésének helyszíne (Hamvaskői Vadászház közelében) lett, amihez képest a település legközelebbi széle 3,2 kilométerre, délnyugatra található. A középső kamerához képest kerültek kijelölésre egymástól 1 km a további kamerák (BKVP/9, BKVP/10 stb), a kék pöttyök jelzik a tervezett helyet, míg piros pöttyök és a kamerák sorszámai (BKVP/9, BKVP/10 stb.) a kamerák tényleges helyét (lásd a 6. ábrán).

2023 októbere és 2024 márciusa között összesen 13 terepi napot töltöttem a Tahitótfalui kameracsapdák és a szőrgyűjtő karók ellenőrzésével. Fél év alatt összesen 8 vadkamera segítségével 6927 állatfotó készült, 4 alkalommal jelent meg hibrid macska, 5 alkalommal vadmacska, és 7 alkalommal házi macska.

2023 októbere és 2024 márciusa között összesen 14 terepi napot töltöttem a Pilismaróti kameracsapdák és a szőrgyűjtő karók ellenőrzésével. Fél év alatt összesen 9 vadkamera segítségével 36516 állatfotó készült és 5 alkalommal jelent meg vadmacska.

Az 1. táblázatban látható az elmúlt fél év eredményeinek összesítése a két helyszínen, pirossal az egyértelműen házi macska előfordulást, míg zölddel a vadmacska előfordulást, narancssárgával pedig a feltételezhetően hibrid előfordulást emeltem ki. Egy észlelésnek vettem a 10 percen belül készült fotókat, míg több különböző észlelésnek, ha 10 percnél több idő telt el két macska fotó rögzítése között. Sajnos sok esetben azt tapasztaltam, hogy nagyon homályos kép készül az állatokról, ezért nem minden esetben tudtam meghatározni, hogy a képeken ugyanaz a vadmacska látható újra és újra, vagy több különböző vadmacska került rögzítésre.

A kameracsapdás vizsgálatom alapján bebizonyítást nyert, hogy élnek vadmacskák a Főváros közelében, a Pilisi Parkerdő Zrt. területén. Viszont első hipotézisem – mely szerint a kameracsapdás fotókon látható egyedek (vadmacska, házi macska és ezek hibridjei) bundamintázat alapján, faj szinten és egyed szinten meghatározhatóak – nem minden esetben bizonyult kivitelezhetőnek. Azt gondolom, hogy a jövőben érdemes lenne csak macskagyökeret használni az attraktánsok közül, a csali falatot pedig elhagyni, így talán sikeresebben gyűjthető a macskáktól szőr, amit aztán genetikai elemzéseknek is alá lehet vetni fajhatározás céljából.

Közvetett mintavételezés során 2023 márciusában kezdtem el különböző média felületeken terjeszteni egy Google űrlapon készült online lakossági kérdőívet, ami segítségével megismerhettem az emberek tudását a vadmacskáról és a fajt veszélyeztető tényezőkről. A kérdőívet végül 2024 márciusában zártam le, tehát egy teljes éven keresztül fogadtam a beérkező válaszokat, így végül 1157 fő töltötte ki a kérdőívemet, melyeket leszűrtem azokra a lakosokra, akik a Pilisi Parkerdő Zrt. területén élnek, így összesen 308 főt kaptam. 23% (71 fő) rendelkezett szakirányú végzettséggel (erdész, erdőmérnök, vadgazda vagy természetvédelmi mérnök, biológus, állatorvos stb.), míg 77% (237 fő) nem.

A következőkben megnéztem, hogy a 71 fő, akik rendelkeznek szakirányú végzettséggel, milyen sikeresen ismerik fel a vadmacskát, meg tudják- e különböztetni a házi macskától vagy a hiúztól (lásd 7. ábra).

Majd ugyanígy megnéztem, hogy az a 237 fő, akik nem rendelkeztek szakmai végzettséggel, mennyire sikeresen ismerik fel a vadmacskát (lásd 8. ábra).

Az 1. kép esetében a khi-négyzet próba szerint nincs kapcsolat a válaszadó szakmai végzettsége és a válaszok helyessége között (X2 (1, N = 308) = 0.3429, p = 0.558). A laikusok ugyanolyan arányban tévesztették össze a hiúzt a vadmacskával, mint a szakmai végzettségűek. A 2. kép esetében a khi-négyzet próba szerint nincs kapcsolat a válaszadó szakmai végzettsége és a vadmacska felismerése között (X 2 (1, N = 307) = 0.1142, p = 0.735), azaz a szakmai végzettséggel rendelkezők (helyes válaszok aránya: 76%) és nem rendelkezők (helyes válaszok aránya 78%) ugyanolyan arányban ismerték fel a vadmacskát. A 3. kép esetében a khi-négyzet próba szerint nincs kapcsolat a válaszadó szakmai végzettsége és a válaszok helyessége között (X 2 (1, N = 307) = 1.762, p = 0.184). A laikusok ugyanolyan arányban tévesztették össze a házi macskát a vadmacskával, mint a szakmai végzettségűek. A 4. kép esetében a khi-négyzet próba szerint tendencia szintű kapcsolat van a válaszadó szakmai végzettsége és a válaszok helyessége között (X 2 (1, N = 306) = 3.712, p = 0.054). A szakmai végzettséggel nem rendelkező laikusok nagyobb arányban tévesztették össze a képen látható házi macskát a vadmacskával, mint a szakmai végzettségűek. Az 5. kép esetében a khi-négyzet próba szerint nincs kapcsolat a válaszadó szakmai végzettsége és a vadmacska felismerése között (X 2 (1, N = 308) = 0.7628, p = 0.382), vagyis a szakmai végzettséggel rendelkezők (helyes válaszok aránya: 94%) és nem rendelkezők (helyes válaszok aránya 94%) ugyanolyan arányban ismerték fel a vadmacskát. A 6. kép esetében a khi-négyzet próba szerint nincs kapcsolat a válaszadó szakmai végzettsége és a válaszok helyessége között (X 2 (1, N = 307) = 0.132, p = 0.716). A laikusok ugyanolyan arányban tévesztették össze a házi macskát a vadmacskával, mint a szakmai végzettségűek.

Az elvégzett khi-négyzet próbák alapján – egyedül a 4. kép esetben volt tendencia szintű kapcsolat a válaszadók szakmai végzettsége és a válaszok helyessége között – második hipotézisem nem nyert megerősítést, vagyis hogy a szakmai végzettséggel rendelkezők jobban teljesítenének a vadmacska és házi macska fajhatározása során. Véleményem szerint ez utalhat a kérdőív önbevallásos rendszerére (ki tartja magát szakértőnek), illetve arra sarkall, hogy továbbra is fontos az aktív környezeti nevelés és az oktatás, hogy a lakosság megismerje, és jobban felismerje a vadmacskát. Szerintem nagyszerű kezdeményezés, hogy a 2024-es év emlőse lett a vadmacska, de még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a házi macska és a vadmacska felismerését célzó online és offline ismeretterjesztő anyagokra.

A lakossági kérdőív elemzése során Spearman rangkorrelációt alkalmaztam, hogy megállapítsam, van-e különbség aközött, ahogy a szakmai végzettséggel rendelkező válaszadók (lásd 9. ábra) és a nem szakmai végzettséggel rendelkező válaszadók (lásd 10. ábra) megítélik a vadmacskát veszélyeztető tényezők fontosságát.

A Spearman korreláció erős, szignifikáns, pozitív kapcsolatot mutatott a két rangsorolás között (rs(N308)) = 0,857, p=0,014). ). Így tehát harmadik hipotézisem sem teljesült, ugyanis a szakmai végzetséggel rendelkező válaszadók hasonlóan rangsorolják a vadmacskát veszélyeztető tényezőket, mint a szakmai végzettséggel nem rendelkezők. Ez végső soron pozitív, hiszen a lakosság nagy része tisztában van a vadmacskát veszélyeztető tényezőkkel (hibridizáció a házi macskával, gázolások okozta elhullás, élőhelyek csökkenése). Javasolom, hogy ezek után kezdjük átültetni a gyakorlatba is a már ismert tudást, azaz tartsuk felelősen házi macskáinkat, hozzunk létre több vadátjárót és védjük aktívan a vadmacska természetes élőhelyeit.

Borítókép: Surányi Linda